Skip to Content

Határtalanul 2019

A Határtalanul pályázat keretében a 7. a osztály 3 napos felvidéki kiránduláson vett részt

Osztálykirándulás a Felvidéken

Emlékszem, nem sokkal az iskolakezdést követően mennyire izgatott volt az osztály, mert pályázaton nyertünk egy klassz osztálykirándulást a Felvidékre, Szlovákiába. Ez volt az első több napos kirándulásunk a Bárdosban.
Még az előző tanévben osztályfőnökünk, Judit néni a Határtalanul pályázatra jelölte az osztályt. Az új tanév első nagy bejelentése az volt, hogy megnyertük ezt a pályázatot és 2019. szeptember 19-21. között háromnapos osztálykirándulásra megyünk.
A tanév első hetei szervezkedéssel, kiselőadásokkal teltek, míg eljutottunk az indulás időpontjáig, amikor tele izgalommal vártuk a buszt, hogy végre indulhassunk. Már az hosszú odaút is szórakoztató volt, zenét hallgattunk, játszottunk és nagyokat nevettünk.
Az első napon Kassára mentünk, megnéztük a Szent Erzsébet-dómot, más néven a Kassai Dómot. Itt temették el Rákóczi Ferenc 1906-ban Rodostóból hazahozott hamvait, amit márványkoporsó és nemzeti színű szalagok fedtek. Mi is elhelyeztünk egy koszorút. A kötött programot követően lehetőségünk volt szabadon tölteni az időt, így volt, aki vásárolni ment és volt, aki meglátogatta a helyi Mekit. A szállásunkra az esti órákban érkeztünk, annyira még nem voltunk olyan fáradtak, hogy ne futkározzunk, játszunk.
A második napon megnéztük a betléri vadászkastélyt, ahol korabeli bútorokat, képeket, fegyvereket és trófeákat láttunk. Ezután meglátogattuk az egyik rozsnyói iskolát, ahol előadtuk a jól begyakorolt műsorunkat és megnéztük a rozsnyói gyerekek magyar táncát. A két iskola között focibajnokságot rendeztünk, természetesen mi nyertünk. Terveztük, hogy megnézzük a közeli Krasznahorka várát. Bemenni sajnos nem tudtunk, mert korábban tűz ütött ki a várban, így az zárva volt. Viszont a kilátás gyönyörű volt a vár mellől a közeli vidékre. A vár mellett található az Andrássy-mauzóleum, melyet Andrássy Dénes épített 1903-ban feleségének, Franciskának, majd 11 évvel később a grófot is ott helyezték örök nyugalomra. Megismertünk az Andrássyak életét és a mauzóleum történetét. Ezután sétáltunk egyet Rozsnyó fő terén, és felmentünk a Tűztoronyba is.
Az utolsó napon a reggeli után szomorúan pakoltuk össze a dolgainkat, mindenki érezte, hogy lassan véget ér ez a kirándulás. Újabb hosszú buszos utazás után további élményekkel gazdagodtunk. Megnéztük a dobsinai jégbarlangot. Már a bejárat megközelítése sem volt egyszerű, egy meredek domboldalon lehetett feljutni. A barlang Közép-Európa leglátogatottabb jégbarlangja és a világörökség része. Szörnyen hideg volt. A kirándulást a füleki vár megtekintésével és egy közös fagylaltozással zártuk, és szomorúan vettük tudomásul, hogy véget ért a közös kaland.
Hihetetlen, hogy ez a terület száz éve még Magyarországhoz tartozott!
Osztálytársaim nevében is mondhatom, hogy rettenetesen jól éreztük magunkat, hatalmas élmény volt. Remélem sok hasonló élményben lesz még részem a Bárdos tanulójaként.

Az élménybeszámolót írta: Sáhó Márton 7.a.
Kassa

Képek a galériában.

Határon túli osztálykirándulásunk

Minden ott kezdődött, hogy Judit néni már 2 éve tervezgette a határon túli 3 napos osztálykirándulásunkat, amiről mi mindig csak annyit hallottunk, hogy vannak ötletei. Nos, hogy őszinte legyek ezt 2 évig hallgatni borzasztó volt. Részben azért éltük meg szörnyűnek, mert tudtuk, ez mennyi izgalommal, mennyi kalanddal jár, és addig ez soknak tűnt, de ma már visszagondolva hipp- hopp eltelt ez az idő.
Azzal kezdeném, hogy mit is jelent a határon túli kirándulás. Egykor Magyarország egy sokkal nagyobb ország volt, de az I. világháború után elcsatoltak tőlünk magyarlakta területeket, amit nekünk most volt szerencsénk látni.
Elérkezett a várva várt év a 7., három új osztálytárssal vágtunk neki az évnek. Természetesen az újak azonnal imádták a 3 napos osztálykirándulás ötletét, csak itt még nem tudták, hogy milyen vadak tudunk néha lenni. Nos, ha túloztam is, el lehet mondani, hogy közel áll a valósághoz. Ezt a kirándulást Judit néni teljes bedobással és nagyon aprólékosan tervezte meg. Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy megkaptuk a lehető legtürelmesebb ofő-t, aki még el is viselt minket.
2019. szeptember 19-én indult a kalandunk egy kora reggeli órában, ugyan egy kis késéssel, de végre nekivágtunk az útnak. Az utazás hangulata borzasztó jó volt. Itt mindenki elég rendesen megismert mindenkit. A fiúk gondoskodtak az állandó zenéről (ebbe nem mindig volt köszönet), viszont szerintem ez is jobban összehozta az osztályt, például közösen énekeltük a kedvenc zenéinket és jókat beszélgettünk. A 6 órás út pikk- pakk eltelt. Végül megérkeztünk az aznapi helyszínünkre, ami nem más, mint Kassa volt. Elsőnek megcsodáltuk a kassai dómot, majd a kijelölt emberek megkoszorúzták II. Rákóczi Ferenc sírját, utána engedélyt kaptunk, hogy felmenjünk a dóm tornyába. Itt mutatkozott meg talán először az osztályunk közt lévő összetartás. Ahhoz hogy fel tudjunk menni a dómba, szűk (na jó, nagyon szűk), keskeny és meredek lépcsőn kellett felmenni. Sokaknak itt megmutatkozott a tériszonya és a klausztrofóbiája. Ennél a helyzetnél mindenki segített mindenkinek. Akik elöl mentek zseblámpáztak, és közben támasztékot nyújtottak a mögöttük menetelőknek. Utána még meg akartuk nézni Rákóczi rodostói házának kassai mását, de nagy bánatunkra zárva volt. Így visszamentünk a buszhoz, ami egyenesen a szepespataki szállásra vitt minket gyönyörű tájakon. Az éjszakai alvóhelyünk egy eldugott helyen volt, egy tisztáson, hegyekkel körülvéve.
Másnap reggel 6:30-kor volt az ébresztő, és előttünk állt a programokkal teli nap. Gyorsan megreggeliztünk, utána indultunk is. Első programunk a gyönyörű betléri kastély és annak parkja volt. Itt sétáltunk egy nagyot, ez követően pedig tovább utaztunk Rozsnyóra, ahol a bemutatkozó műsorok után a fiúk összemérték foci tudásukat az ottani gyerekekkel. Ebből a csatából mi jöttünk ki győztesen, bár sajnos lett egy kisebb nézeteltérés, hogy csaltunk-e vagy sem, de mielőtt komoly vita vehette volna kezdetét, Judit néni és a kísérő tanárok csatlakoztak hozzánk, és a fiúk nagy bánatára nem kakaskodhattak tovább. Innen az Andrássymauzóleumba és a krasznahorkai várhoz vezetett az utunk, ahol jutott időnk fotózkodni, szendvicset enni, körbenézni és megcsodálni lent a mélyben a várost is. Végül visszamentünk a városba, ahol sétáltunk egyet a főtéren, felmentünk a Tűztoronyba. Innen egyenesen a szállásra mentünk. Választható opcióként lehetett enni egy laktató vacsorát, de mindenkit az este további része tartott izgalomban. Ismét kialakultak a kiscsoportok beszélgetésre, de voltak, akik Felelsz vagy mersz-eztek vagy más szórakoztató játékokat játszottak. Szép lassan mindenki a helyére ment és mondhatni igencsak lassan, de végül elcsendesedett a ház.
Másnap reggel megint korai kelésben részesültünk. Erre a napra a dobsinai jégbarlangba való kirándulás volt betervezve. Itt, hogy bemehessünk, és az idegenvezetővel megnézhessük a barlangot, egy órát kellett várakoznunk. Bent a barlangban nagyon hideg volt, -10 fok, majd megfagytunk. Sajnos ezután a program után hivatalosan is véget ért a szlovákiai kirándulásunk. A hazavezető út kellőképpen lehangoló volt, még jó, hogy betértünk a füleki várba és ettünk egy finom fagyit is.
Szerencsére most sokkal erősebb és összetartóbb az osztályunk, mint valaha. Én nagyon örültem, hogy Judit néni szervezett nekünk egy ilyen klassz 3 napos osztálykirándulást, amelynek köszönhetően nemcsak világot láttam, hanem szoros barátságot tudtam kötni más osztálytársaimmal is. Remélem lesz még ilyenben részünk!

Ódor Flóra 7. a

Képek a galériában.



page | by Dr. Radut